Csobán Éva esküvőszervezőként nemrég egy különleges megbízást kapott. Megrendelője édesapja volt, aki arra kérte, szervezzen egy romantikus, meghitt ceremóniát, hogy újból oltárhoz vezethesse szíve választottját.
EC: A szüleid 50. házassági évfordulójára egy második esküvőt szerveztél. Honnan jött az ötlet?
Éva: A szüleim imádják egymást már több mint 50 éve. Apa tavasszal szólt, hogy el akarja venni anyát újra titokban és szervezzem meg. Én esküvőszervező vagyok 11 éve, jó kihívás volt. Minden vendéget és kollégámat meghatotta a történet. 50 év, és ma is imádják egymást! Ez nagyon ritka, példaértékű.
EC: Hogyan tartottátok titokban a szervezést?
Éva: Először is ki kellett találni egy hihető történetet, amivel „átvágjuk” anyát. Az az ötletem támadt, hogy az esküvőszervezést bővíteném a 25. és 50. házassági évfordulók szervezésével is, és kellene hozzá egy referenciaanyag. Anyukám, aki világ életében visszahúzódó volt, belement. Nem is értettem, miért nem kellett győzködnöm.
EC: És a menyasszonyi ruha?
Éva: Halász Évával (a sok közös munkánkon kívül) nagyon jó baráti kapcsolatunk van, és amikor elmeséltem neki mi a feladatom, azonnal felajánlotta, hogy ő szeretné elkészíteni a ruhát. Amikor anyukám először ment el Évához próbálni, teljesen elvarázsolódott a gyönyörű ruháktól, sínen volt minden. Éva csodásan hozza ki a nőből a nőt. Négy vázlatot is készített, holott pontosan tudta, hogy az első lesz a nyerő. Így is lett. A felső részt a klasszikus, romantikus csipke, az alsó részt a tüll sokasága adta. És természetesen a derékrészen a selyemszalag. Barna, drapp, púder- és ekrüszíneket használt. Finom elegancia jellemezte az egész ruhát. Anya szerint neki abban a korban kellett volna élnie, amikor csak ilyen ruhákat viseltek a nők.
EC: Hogyan zajlott a nagy nap?
Éva: A szentendrei Skanzenben ki lehet bérelni a templomot, így ide szerveztük a szertartást. Én sok amerikai jellegű esküvőt szervezek, és az újításaink között van egy gospel kórus is, ami itt debütált. A fotózást a házassági évforduló napjára tettük, azzal a mesével, hogy kora délután megcsináljuk a fotózást és utána családi ünnepség lesz. A meghívott vendégeket egy órával korábban hívtuk oda, ők addig bementek a templomba. Mi a templom környékén kezdtünk fotózkodni (Éva valóban úgy irányította a fotózást, mintha katalógusfotózáson lennénk), majd a Skanzen javaslatára elmentünk a templomhoz is. Beállítottuk a szüleimet az ajtóba, hogy majd belülről kinyitjuk és akkor milyen jó fotók lesznek. Amikor kinyílt az ajtó, megszólalt a Gospel és anya fel sem fogta, mi történik, csak engedelmesen bevonult apa mellett az oltárhoz. Megható, szép szertartás volt. Kollégáim fotókon és filmen örökítették meg. A szertartás után a templom kertjében volt egy kis fogadás.
EC: Mi volt a szüleid utólagos véleménye az esküvőről?
Éva: Hetekig 10 centivel a föld felett lebegtek. Ők nagyon fiatalon házasodtak össze, és akkor ott csak a 2 tanú volt jelen. Most pedig gyönyörű ruhában, a család és barátok körében egy igazi esküvőn találták magukat.
EC: Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?
Éva: A titkolózás. Két szálon kellett futtatni az eseményeket. Apa mindenről tudott, de anya előtt mást kellett mondani. Rettentően figyelni kellett, hogy kinek, mikor és mit mondok. És hát különleges kötődésem volt a „megrendelőhöz”, így nagyon izgultam. Tóth Mihály ceremóniamester/szertartásvezető kollégám már az elejétől mellénk állt, így kezdett el összeállni a kép. Hálás vagyok Halász Évának, a kollégáimnak, a testvéremnek a rengeteg segítségért, együttműködésért!
