Timi és Christian a tökéletes példa arra, hogy egy esküvőt rövid idő alatt is meg lehet szervezni. A kerti parti hangulatban megálmodott ceremónia egyszerre volt születésnapi buli és családi összejövetel, ahol a magyar és osztrák hagyományok szépen megfértek egymás mellett. A Ma Vie Dekor részlet gazdag dekorációján túl, a pár személyes kézjegye dominált a büfés vacsorán, a köszönőajándék borokon, az esküvői tortán és a nyitótáncban is, ami a maga tökéletlenségében volt igazán tökéletes…

EC: Mikor és hol tartottátok az esküvőtöket?
Timi: 2018. szeptember 8-án volt az esküvőnk. Magát a szertartást a Veresegyházi Polgármesteri Hivatalban tartottuk, a partit pedig a Le Bistro-ban, a Kopaszi-gáton.

EC: A képeket elnézve egy kicsit rusztikus, kicsit vintage jellegű dekorációt álmodtatok meg. Ki segített a megvalósításban?
Timi: A dekoráció volt az egyik legnehezebb kérdés az egész esküvőben, ugyanis maga az esküvő sem volt átlagos. Egybe volt az esküvőnk, a férjem 50. születésnapja és szerettünk volna egy igazi „Garden-partyt”. A Ma Vie Dekor csapatának tagja, Orsi valósította meg a dekorációnkat, ami végeredményében még szebb lett, mint ahogy azt előre képzeltük, pedig eléggé feladtuk a leckét azzal, hogy egyszerre három esemény megvalósítására kértük.

EC: Régóta tudtad, hogy ilyen stílusban szeretnéd az esküvőt?
Timi: Nem, igazából fogalmam sem volt, hogy milyen esküvőt szeretnék. Utoljára, mikor belegondoltam húszon egynéhány évesen, akkor még azt hittem, hogy tökéletes hercegnős esküvőm lesz, rengeteg vendéggel, hattyúkkal, jégszoborral és mindennel, amit csak képzelni lehet. Aztán ahogy az évek teltek, változtam én is, találkoztam a férjemmel, akivel saját ízlésünk alakult ki. Végül a legfontosabbnak azt tartottuk, hogy olyan legyen az esküvő, ahol nem csak a vendégeink érzik jól magukat, hanem mi is.

EC: Hogyan fogtatok neki a szervezésnek?
Timi: Áprilisban kérte meg a férjem a kezem és szeptemberben volt az esküvőnk. Az idő rövidsége mellett plusz nehézséget jelentett, hogy mi Ausztriában élünk, az esküvő meg Magyarországon volt. Hivatalos esküvőszervező hiányában a nővérem, Hilda segített nekünk rengeteget, aki ugyan korábban esküvőszervezőként dolgozott, de most már Orsival együtt tevékenykedik. Kicsit kihasználtam a nővérem tudását, illetve rajta keresztül jutottam el a Ma Vie Dekorhoz és Orsihoz.

EC: A férjed mennyire vette ki a részét a szervezésből?
Timi: A férjem nem ez a tipikus ötletelős fajta, de a helyszín kiválasztásában viszont száz százalékosan részt vett. Május elején voltunk otthon Magyarországon, akkor rengeteg helyszínt megnéztünk. Valahogy eljutottunk a Kopaszi-gátra is, ahol egyik barátunkkal együtt beültünk a Le Bistro-ba. Ahogy két pohár sörrel elfoglalták a helyüket egy sarki asztalnál tudtam, hogy ez az a helyszín, amit a férjem szeretne. Azonnal megkerestem az üzletvezetőt és spontán le is foglaltuk a nagy napra.

EC: A menyasszonyi ruhád is nagyon különleges volt. Mi alapján választottad ki?
Timi: Fontosnak tartottam, hogy a ruha kényelmes legyen, tudjak benne mozogni és táncolni, de ugyanakkor legyen benne valami Timis (ahogy a családom szokta mondani), valami különleges. Az esküvőn viselt ruha igazából a második ruhám volt. Az első ruhát hirtelen nagy felindulásból megvettem a budapesti Golden Rose Szalonban, majd visszajöttünk Ausztriába és rájöttem, hogy én ebben nem tudok férjhez menni. Felhívtam a szalont, hogy elnézést kérek, de mi lenne, hogyha augusztusban visszamennék, és néznék egy másik ruhát. Szerencsére a szalonon belül tudtam választani másikat, röviddel az esküvő előtt. A második ruhapróbára a nővérem és két jó barátnőm kísért el. A Maggie Sottero Phyllis, amit végül választottam, először nem fogott meg, de amikor felpróbáltam, abban a pillanatban elsírtam magam. Meg is vettem a ruhát, úgyhogy most is itt áll a szekrényemben.

EC: Hogyan zajlott a nagy nap?
Timi: A polgári ceremóniánk Veresegyházán volt, délután fél háromtól. Mivel sokan jöttek Ausztriából, így nem tudott mindenki részt venni rajta, de igazából nem is akartuk kötelezni őket erre. A mi esküvőnkön egyáltalán nem voltak szabályok. A polgári esküvő után, a férjemmel kreatív fotózásra mentünk, addig a vendégeink kényelmesen átöltözhettek, ugyanis a hat órakor kezdődő buli dresscode-ja már a lezser volt. A férjem például Tommy Hilfiger öltönyt viselt, fehér pólóval és fehér Adidas edzőcipővel. Fél hétre terveztük a csokordobást és a harisnyakötő dobást, de az egyik vendégünket a taxis nem a Kopaszi-gátra vitte, hanem a Hajógyári-szigetre, úgyhogy egy kisebb csúszással tudtunk csak kezdeni. Emiatt viszont minden tolódott, amit a Le Bistro személyzete annyira lazán kezelt, hogy az valami hihetetlenül szuper volt. A csokor és harisnyakötő dobás után vette kezdetét a kerti party hangulatú büfés vacsora, amit a nyitótáncunk követett. Ed Sheeran-Perfect című dalára táncoltunk, ami azért volt különleges, mert mi magunk raktuk össze a koreográfiát. Voltunk ugyan Ausztriában tánctanárnál 4-5 alkalommal, de ő nem a koreográfiát tanította, hanem az alaplépéseket. Christian itthon nagyon sokat próbált, ötletelt, sokszor együtt táncoltunk a nappaliban. Nyilván nem volt profi a táncunk, de a maga esetlenségében így volt tökéletes. Az éjféli menyecsketáncot követően pedig hajnalig tartott a buli.

EC: A személyességre nagy hangsúlyt fektettetek, hiszen a boros címkéken is a neveitek szerepeltek, sőt az esküvői tortán is a ti képeitek voltak…
Timi: Igen, minden kicsi részleten mi voltunk. Ahogy az esküvőben, úgy a tortában sem szerettem volna átlagosat, azt akartam, hogy az is minket tükrözzön. Ezért lett ez a fényképes torta: a felső szinten csak rólunk voltak képek, rajta volt az első közös képünk, a lánykérésnek a tetoválása (maga a lánykérés sem gyűrűvel történt nálunk, hanem egy egyen tetoválással). A második szinten voltak a családi képek, a harmadik szinten pedig fényképek barátokkal. Miután az esküvői torta lement, megszólalt a férjem kedvenc születésnapi zenéje, és a pincér bejött az Unicumos tortával. Erről Christian egyáltalán nem tudott, így hatalmas meglepetés volt számára. A tortákon túl, ami még nagyon speciális volt, az az ajándék bor. Ez egy Babiczki László féle rizling volt, ami egy osztrák-magyar házasítású szőlőből készült. A címkét is Laci tervezte és valósította meg nekünk.

EC: Mennyire tartottátok a két nemzet hagyományait?
Timi: Fontosnak éreztük, hogy valahogy az egész este folyamán tudjuk tartani mind a két nemzetiséget. Felváltva voltak osztrák és magyar zenék, kis retro hangulattal. Ugyanúgy jelen volt ez az ételekben is, és a menyecske ruhában is. A menyecske tánc az osztrákoknak újdonság volt, mert náluk ez nem szokás.

EC: Lenne valami, amit ma már másképp csinálnál?
Timi: Nem volt konferansziénk, se esküvőszervezőnk, így mindent magunk szerveztünk, még angol-magyar-osztrák esküvő lévén a fordítást is mi csináltuk. Emiatt kimaradtak olyan dolgok, amik egy kicsit hiányoznak. Elsősorban a fotókra gondolok, amikre lehet, hogy egy esküvőszervező gondolt volna, de akkor, ott mi már nem tudtunk. Ezt leszámítva, ha újra kezdhetném, akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Imádtam, hogy az esküvő meg tudta őrizni végig a kerti parti jelleget, és hogy a férjem születésnapját is közösen ünnepelhettük.

EC: Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdik szervezni az esküvőt?
Timi: Ne adják fel önmagukat semmiben. Nem kell, hogy tökéletes legyen az esküvő, a legfontosabb, hogy olyan legyen, mint a pár és hogy ők is jól érezzék magukat, ne csak a vendégek. Ez egy olyan nap, ami egy életre szól!

Inspirálódj Timi & Christian esküvői galériájával!

Nézd meg milyen, ha a MaVie Dekor egy rusztikus esküvőt varázsol neked az álomesküvődre!