Egy-egy esküvő mindig előcsalja az örömkönnyeket, különösen, ha mindaz velünk történik meg. Novák Ibolyával rendszeresen találkozhattok az EC standjainál kiállítóként, most viszont a pult túloldalára, vagyis menyasszonynak állt…
Novák Ibolya, akit mi csak Csibiként emlegetünk, számtalanszor nyújtott már nekünk segítő kezet a különböző esküvői kiállításokon. Egészen Székesfehérvárról rohant a fővárosba, amikor szükség volt rá, pörgött ott, ahol mindenki más már elfáradt, és segített ott is, ahol kétségbeesett menyasszonyok keresték a választ. Kollégánk, és egyben barátnőnk eljegyzéséről már beszámoltunk, esküvőjének részleteit most ő maga meséli el…
„Lényegében nem szerettünk volna nagy esküvőt aztán a novemberi lánykérés után a barátaink annyit kérdezgették, hogy »oké, megvolt a lánykérés, de mikor lesz a buli?«, hogy csak úgy kíváncsiságképp elkezdtünk nézelődni helyek után. A következő pár órában már azon kaptuk magunkat, hogy írjuk össze a meghívottak listáját. A meghívót mi terveztük, és egy ismerős segített kivitelezni ugyanis egy négyzet alakú falapra készíttettük a feliratot, majd ezt csomagoltuk.
Mivel Székesfehérváron élünk és a barátaink, rokonaink többsége is, így itt terveztük a lagzit is. Szerencsére a sok kiállítás, még ha csak „kiállítóként” is, de sokat segített, na meg az EC-magazinok. Nyilván egy kisebb városban korlátozottabbak a lehetőségek, de a gyűrűnket pl. az EC-ből néztük ki. Hagyományos gyűrűt szerettünk volna, ami nem arany, így esett a választásunk egy tungstenanyagú klasszikus vonalú gyűrűre.
Egy nő számára a legfontosabb az egész szervezésben a ruha, mert ha kényelmetlen és nem tetszik valami, akkor mindig kellemetlen lesz rá visszagondolni. Plus size méretben sajnos nem találtam a környezetemben megfelelő díszítés és abroncs nélküli rövid ruhát, így végül varrattam, de nem bántam meg. Egy helyi kedves kis varrónő készítette el az amúgy nem túl bonyolult, de annál kényelmesebb ruhámat, ami számomra telitalálat volt. A lila és a fehér kombinációjából született, mivel a lila volt a díszítő színünk is. A menyecskeruhám pedig ennek az inverze, lila ruha fehér kötővel. Egy pici csavart vittünk Szabolcs ruhájába is, így lett az ő nyakkendője is lila, ami eszméletlenül jól ment a kék öltönyéhez.
A csokromat nemes egyszerűséggel magamnak kötöttem, mivel szeretek DIY dolgokat készíteni és hát valljuk be, egy nagy csokor rezgőt egy lila szalaggal összekötni bárki képes. A terem díszítése szerencsére benne volt az étterem ajánlatában, így arra nem volt gondunk, gyors egyeztetés után azt ki is kipipálhattuk.
A díszítést három dologgal egészítettem ki szintén DIY módon, ruhaállványból készítettem fotó falat, ami nagy siker volt, valamint az asztalok díszítésére teljesen egyszerű rezgőt tettünk ki, a főasztalhoz pedig csipke mintás mécses tartókat.
A ceremóniamester egy nagyon fontos pontja az esküvőnek, nem szerettünk volna egy hagyományőrző vőfélyt, ezért a ceremóniamester mellett döntöttünk. Azt hiszem, minden tiszteletet megérdemel, mert amíg mi a tánc, a rokonok és a barátok között ingáztunk addig ő figyelt mindenre. Jó tanács: sokan gondolják, hogy nem kell, de KELL! Így, hogy igazándiból minden szervezést levett aznap a vállunkról, még így is annyit ettünk és ittunk, mint egy kis madár, mert mindig volt valami, ahova mentünk, ahol kellettünk, ahol táncoltunk.
Volt egy számunkra különleges dolog: egyik ismerősünk elkészítette a tortánkra a tortadíszt süthető gyurmából, ami elég élethűen ábrázolt minket és a kutyusunkat, aki a fotózás elején is ott volt velünk. A fotós kiválasztása volt a legnagyobb kérdés, hogy kiválasszuk azt, akinek a stílusa hozzánk a legközelebb áll. Nagyon jó volt, hogy a csomag ajánlatában benne volt a jegyes fotósorozat is, melynek során megismerhettük, így az esküvőn már oldott volt a hangulat. A fotózásunk egy helyi tanösvényen kezdődött, a végén rögtönözve 1-2 halloween tökös fotót. Volt pár belvárosi és egy stílusos kis burgerezős hely is, de a kedvencem az a mondhatni romkocsma ihletésű hely volt, ahol (vagyis amelyiknek az elődjében) összejöttünk Szabolccsal.
A ceremónia a Hiemer-ház nevű házasságkötő teremben volt, utána mentünk a lagzi helyszínére. Volt sok tánc, isteni ételek, vicces játékok és egy gyertyafény keringő is, amit azt hiszem, minden lány apukája életében a legjobban vár. Az enyém ezt némi félelemmel tette, ugyanis egy kis táncot adtunk elő. Volt Mc Hammer, ketchupsong, és egy kis ponyvaregénytviszt is, természetesen minden babért learattunk! A talpalávalót egyik kedves ismerősünk adta, aki annyira ismer minket, hogy lényegében lejátszási lista se kellett, és minden zene telitalálat volt, talán ezt mondhatnám a hangulat alappillérének.
Az egész nap fantasztikus volt, de a lagzi az mindent vitt, olyan hangulat volt, hogy a lánybúcsúmat is sikerült felülmúlni, ami nagy szó.
Egyszerűen fergeteges volt! Az esküvő előtt azt gondoltam, hogy azért lesz ez a nap a nagy nap és azért lesz olyan varázslatos, mert kimondjuk, hogy igen, egy életre vele leszek, de ez nem a teljes igazság. Ez a nap azért volt varázslatos, mert ott volt mindenki, akit szeretünk, barátok, rokonok, és mindenki velünk ünnepelt. Életem legszebb napja volt, amíg élek nem felejtem el azt az érzést, amikor végigmentünk a sorok között Szabolccsal, amikor az első táncunkat táncoltunk, mint férj és feleség, és amikor apukámmal gyertyafény-keringőztük. Ja és kaptunk pár barátunktól nászajándékba egy japán kakast és egy japán tyúkot. A japán tyúk alatt van hat tojás és most várjuk, hogy kikeljenek a »szerelmük gyümölcsei«, a kiscsibék!”
Fotó: Karsai-Diamant Lívia
Kíváncsi vagy mit árul el rólad az eljegyzési gyűrűd? Nézd meg melyik forma mit jelent!
