Balázs-Veres Krisztina tervező szerkesztőként már jó ideje erősíti az Esküvő Classic csapatát, de a Blue bird design – kreatív tervezés grafikusaként papírdekorációit is rendszeresen láthatjátok viszont fotózásainkon. Idén nyáron elérkezett az ő nagy napja, melyet a rá jellemző kreativitással és határozottsággal szervezett meg a romantika és a vintage jegyében…
EC: Nemrég mondtad ki a boldogító igent és a képekről azonnal szembe tűnik, hogy nagyon figyeltetek a harmóniára. Hogyan határoznád meg az esküvő stílusát?
Kriszti: Mindenképp egységes és önmagában “kerek” stílust szerettünk volna az esküvőnk napján eredményezni. Vintage, romantikus volt a természetességet szem előtt tartva, a helyszín is vintage hangulatú, mi pedig épp ilyet álmodtunk meg, így összepasszolt minden. Sok fát használtunk a dekorban: fa rönköt a szertartáshoz, az asztali dekorhoz pedig fa szeleteket, fa mécsestartókat, fa menütartókat, a vintage hangulatot pedig a kalitkák és a fa tábla dekorációk adták. Kékrajongó lévén, mindenképp szerettem volna kéket használni a nagy napon is, de nem szerettem volna túlzásba esni vele. A fehéret kék hortenziával, kék lampionnal és kék asztali futóval egészítettük ki. A romantikát pedig pasztell rózsaszín angolrózsával idéztük meg. Egyébként az asztali dekoráció elrendezését az Esküvő Classic egyik számában láttuk meg és egyből úgy döntöttünk, hogy kék asztali futón fog végigfutni az eukaliptusz!
EC: Szakmabeliként könnyebben ment az esküvőszervezés?
Kriszti: Nem! Sőt, sokkal nehezebb volt, hiszen nagyon sok mindennel találkozom, nyitottnak kell lennem, követnem kell az aktuális trendeket, és nekem túl sok minden tetszett. De hosszas latolgatás után összeállt a kép a sok kis részletből. A meghívónk elkészítése volt a legnehezebb, nehéz volt dönteni a sok szép lehetőség közül, de utána a többi már könnyen ment. Nagyon sok kézzel készült dolog volt: az ültetőkártyákhoz a kis fa tartókat a férjem készítette, a raklapos ülésrendet is mi raktuk össze, a fa táblákat és az asztalszámot én festettem, a köszönőajándéknak szánt fa korongokat a koszorúslányaimmal festettük le és Balázzsal saját pecséttel láttuk el.
EC: A papírdekorációkat is te magad készítetted?
Kriszti: Igen, és a fa táblákat, juta zászlókat is én festettem – nemhiába szerepel a kreatív tervezés a Blue Bird design nevében. Már nagyon vártam, hogy a saját esküvőmre készíthessem el a grafikákat. Nehezen tudtam dönteni, melyik meghívó illene legjobban hozzánk és mi tükrözné legjobban az esküvőnk stílusát. Végül úgy határoztunk, hogy négyzetes alakú, kraft papírra ragasztott, spárgával megkötött meghívónk lesz, amit kék alapon pasztell rózsák díszítenek. A férjemmel esténként ragasztottuk és kötöttük őket, és ő nagyon jól bírta a kiképzést! Egyébként is sokat segít nekem a vállalkozással kapcsolatban. A többi papírdekorációban nem akartam túlzásba vinni a kéket, így fehér bordázott kreatív papíron pasztell rózsával és kék betűvel készültek el a menük, ültetőkártyák, az ülésrend és az egyéb kreatív kiegészítő plakátok.
EC: A menyasszonyi ruhát illetően konkrét elképzeléseid voltak vagy spontán találtál rá az igazira?
Kriszti: Ruhából viszonylag kevés fazon tetszett, viszont amikor megláttam azt a típusú ruhát, aminek a teteje csipke, az alsó része tüll szoknya, akkor tudtam, hogy más stílusú nem is jöhet szóba! Onnantól csak ezeket kerestem, de végül a koszorúslányom említett egy nagyon ügyes varrónőt, aki segített az álomruha elkészítésében. A kék szín itt sem maradhatott el, ezt pedig egy gyönyörű, hosszú masnival csempésztük bele a ruhámba.
EC: Mesélj egy kicsit a szertartásról és a lagziról!
Kriszti: A szertartás szabadtéren, a Levendulás lugasai alatt volt. Gyönyörű a helyszín, de nekünk a lugas volt a kedvencünk! Az anyakönyvvezető mellett nekünk volt szertartásvezetőnk is, aki személyesebbé, meghittebbé tette a szertartást, mind amellett, hogy ő a család régi ismerőse, így nagyon jó hangulatban telt ez az idő. A lagzit nem mondanám sem modernnek, sem hagyományosnak, megbeszéltük a vőféllyel, mik az elképzeléseink, és ő elsőre értette, mit szeretnénk. Csak 1-2 hagyományt szerettünk volna megtartani. Nem volt sok játék, a násznép tudott szórakozni, táncolni, de éppen annyira voltak foglalkoztatva, hogy ne legyen lapos a hangulat. A zenekar is vegyes zenét játszott, volt sláger, volt mulatós, így minden korosztály jól érezte magát. Az ételek nagyon finomak voltak, a személyzet kedves, figyelmes. Összességében családias, jó hangulatban telt.
EC: Lenne valami, amit utólag már másképp csinálnál?
Kriszti: Sokan figyelmeztettek, hogy próbáljuk jól érezni magunkat, mert nagyon hamar el fog telni. Mi tényleg nagyon igyekeztünk erre törekedni, emlékszem, amikor a menyasszonytánc után átöltöztünk Balázzsal és beszéltük is, hogy már szinte mindjárt vége és mi még csak most kezdünk észhez térni a sűrű programok után… Ugyanis mi csak a “kötelező” programokat választottuk és egyedüli pluszként a közös nyitótáncunkat tettük bele, de még így is nagyon hamar eltelt. Így utólag talán még inkább átélném a pillanatokat!
EC: Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik még csak most fognak hozzá az esküvőszervezéshez?
Kriszti: Lehet, hogy elképzelnek valamit és egyből össze fog jönni, de az is lehet, hogy rugalmasnak kell lenniük és változtatniuk kell dolgokon, akkor ne keseredjenek el, hanem próbáljanak megtalálni egy középutat. Szervezzék meg jól, hogy aznap ki tudják élvezni! Éljék meg a pillanatokat, érezzék ők is jól magukat, mert sajnos nagyon hamar eltelik! Értékeljék a vendégeket, hiszen ez a sok ember miattuk gyűlt össze! És ami a legfontosabb: ne aggódjanak, végül minden összeáll majd és az nagyon jó lesz!
