Egy stílusos és modern lakodalomba csak annyi fér a hagyományokból, amennyit a pár megkíván – vallja Hajagos Róbert ceremóniamester. Nem kellenek kínos játékok és népi rigmusok ahhoz, hogy egy esküvő emlékezetes lehessen. De akkor mi a recept? Interjúnkból kiderül!

EC: Mióta vagy jelen ceremóniamesterként az esküvőkön?
Róbert: Több, mint harminc év vendéglátózás után (pincérként kezdtem, üzletvezetőként fejeztem be, majd később négy évig tanítottam). 2013- ban kezdtem el ceremóniamesterkedni, mert úgy láttam, abban az időben még kevesen csinálták. A vőfélyek kötött rigmusai után úgy gondoltam, kell valami egyedi stílust adni minden lakodalomnak, hiszen a pár számára egyszeri és megismételhetetlen alkalomról van szó, amely megérdemli a személyre szabott szolgáltatást. Százig számoltam azokat az esküvőket, amelyeken ceremóniamesterként részt vettem, azon túl már nincs jelentősége a számoknak, a száz volt a nagy célom, amit bőven túlszárnyaltam.

EC: A stílusos és modern lakodalmakat vallod magadénak. Ez pontosan mit takar? Mi az, ami szerinted nem fér már bele egy ilyen esküvőbe?
Róbert: Igyekszem a pár elvárásainak megfelelően öltözni, megjelenni, kommunikálni és lépést tartani a lakodalmi trendekkel, a hagyományokból csak annyit megtartani, amennyit a pár igényel. Olyan eszközökkel dolgozom – hangtechnika, szükség szerint fény és füsttechnika, saját hangosítás, microportos mikrofon,- amellyel nem egy átlagos szolgáltatónak nézek ki. Ezekbe az esküvőkbe nem férnek bele olyan klasszikus népi játékok, amelyek megalázzák, vagy kényelmetlen szituációkba kényszeríthetik a vendégeket, mint például a tojás nadrágszáron görgetése, anyós lábmosása hideg vízben, nedves fa fűrészelése, vagy a vőlegény ajtón átmászatása. A stílus azt jelenti, hogy nekem igyekeznem kell önmagamat kifejezve, öltözködve megjelenni és a pár igényeit figyelembe véve vezetni, irányítani, koordinálni a lakodalmat.

EC: Még mindig sok esetben van az, hogy egy rokon ölti magára a ceremóniamesteri szerepet. Miért ajánlod a pároknak, hogy mégis másképpen gondolkodjanak ezen a téren?
Róbert: Egy rokonon nem lehet számon kérni a teljesítményt, illetve nem profi szakember. Ezenkívül a násznép nem fog neki szót fogadni; egyszerűen lehurroghatják őt, hiszen ő csak egy “rokon” nehogy már ő mondja meg. Láttam már ilyet, és a vendégek sajnos nem csinálták, amit kért. Olyan esettel is találkoztam, amikor a családtagok már a buli elején leitatták és a végére teljesen szétesett a lakodalom.

EC: Miben segíti a ceremóniamester a párokat az esküvőn?
Róbert: Az én olvasatomban a megegyezés pillanatától szakmai és emberi tanácsokkal igyekszem minél problémamentesebbé tenni a nagy napjukat. A lakodalom napján a násznépet irányítom, vezénylem a programokat, megmutatom kinek hova kell állnia. Összefogom és koordinálom a szolgáltatókat és megoldom a felmerülő problémákat. Emlékezetes, amikor a vőlegény cipőjének levált a talpa. Szerencsére minden lakodalomba dupla váltás ruházatot viszek és pont egyforma volt a cipőméretünk, így ki tudtam segíteni a vőlegényt. Egyik alkalommal a tanúnál nem volt személyi igazolvány és én álltam be tanúskodni, a másik ilyen esetnél hazavittem a várakozás ideje alatt a tanút az okmányaiért.

EC: Mik a fő különbözőségei a vőfélytől?
Róbert: Nem mondok verseket és nem kötöttek a szövegeim. Mindig a helyszín, a pár és a násznép hangulata, kedve szerint mondom a szövegeimet. Interaktívan dolgozom, a bekiabálásokat lekezelem és bevonom az aktuális eseményekbe a násznépet. Nem egyhangú a ruházatom, szeretek egy kicsit kitűnni a vendégek közül. A népies játékokat csak a pár kérésére használom, igyekszem inkább mindenki számára szórakoztató programokat összeállítani.

EC: Az esküvőkön mettől-meddig vagy jelen?
Róbert: Általában kora délutántól, amikor a kikérő vagy az első programpont kezdődik és hajnalban két óra körül távozom, amikor már a násznép csak bulizni, táncolni akar.

EC: Mi volt eddig a legkülönlegesebb/legfurcsább helyzet, amibe ceremóniamesterként kerültél?
Róbert: A fentebb említett cipős sztori a legkedvesebb a számomra, vagy amikor a nyolcadik emeleti panellakás nagyszobájában 10-en állták körbe a párt és úgy hangzott el a kikérő. De rengeteg nem mindennapi helyzetet éltem már meg a pályafutásom során. Volt, hogy lovaskocsival körbejártunk a faluban és a zenekar onnan játszott a párnak. De emlékszem arra is, amikor Cegléden egy olimpikon birkózónak volt több mint kétszáz fős lagzija és a „kocsis játékot” közel 30 fővel játszottuk, tizennégy ló volt befogva és nyolc kereke volt a kocsinak, és mindegyik játékos minimum magyar bajnok volt a saját sportágában.

Különleges pillanat volt az is, amikor a menyasszony gyűrűjét a repülőből kiugró ejtőernyős hozta, előtte pedig rózsaszirmok hullottak, melyet műrepülő gépből dobtak ki. Vagy, amikor a Duna-parti szálloda udvarára a menyasszony és a vőlegény a saját motorjával jött be a polgári ceremónia helyszínére és közben szólt az AC/DC – Highway to hell című száma.

EC: Országosan vállalsz felkéréseket?
Róbert: Igen. Bárhova szívesen elmegyek, ahová felkérnek, nagyon szeretem a kihívásokat, új helyszíneket, az idegen embereket és körülményeket megismerni, alkalmazkodni hozzájuk és új élményeket szerezni.

ŐK MIND ELÉGEDETTEK VOLTAK – AJÁNLÁSOK KORÁBBI PÁROKTÓL

ILYEN EGY ESKÜVŐ, HA HAJAGOS RÓBERT A CEREMÓNIAMESTER

Ha balatoni esküvőben gondolkodtok, nézzétek meg milyen egy igazi Balatoni esküvő!