Magazinunk nyári számában egy olyan emberrel beszélgettünk az esküvőről, akinek tehetsége, ereje és szépsége mindannyiunkat lenyűgöz. Molnár Szilágyi Szilvi megküzdött a sikerért, fotózásunk után a sors most újabb próbatétel elé állította. A napokban jött a hír, hogy minden ami rossz volt, jóra fordult. Olvassátok el márciusban készült interjúnkat!
EC: Két évvel az esküvőtök után milyen érzés volt ismét fehér ruhában tündökölni?
Szilvi: Nagyon jól éreztem magam a fotózáson, gyönyörűek voltak a ruhák. Mivel a férjem és a kislányom nélkül még soha nem álltam kamera előtt, ezért számomra ez a felkérés különösen megtisztelő volt. Ráadásul egy napra ismét menyasszonynak érezhettem magam, minden szem rám szegeződött.
EC: Fesd le nekem, milyen volt a ti nagy napotok.
Szilvi: Sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt gyermekkoromban megálmodtam. Rengeteget készültünk az eseményre, de az időjárás meghiúsította elképzeléseinket. Kinti szertartást terveztünk, de pár órával a kezdés előtt, az utolsó pillanatban az egész forgatókönyvet meg kellett változtatni. Kicsit csalódottak voltunk, de a szeretteink, és a kislányom mosolya kárpótolt minket minden bosszúságért.
EC: Minden menyasszonynak megvan a saját elképzelése a ruhájáról. Neked mi volt az álmod?
Szilvi: Egy csodás sellőfazonú ruhát választottam magamnak, ami mind a mai napig a ruhásszekrényükben pihen. Néha megnézem, megsimogatom, és akkor eszembe jut az a pillanat, amikor a férjemmel szentesítettük és összekötöttük az életüket.
EC: Gondoltatok rá, hogy az ötödik házassági évfordulótokon bepótoljátok mindazt, ami az időjárás miatt kimaradt a nagy napotokból?
Szilvi: A férjem mindig ezzel vigasztal. Esetleg a következő kerek házassági évfordulókon ismét kimondjuk a boldogító igent egy csodás tengerparti helyen. Majd meglátjuk, mit hoz az élet.
EC: A lánykérés hol történt?
Szilvi: Az ember milliószor elképzeli, milyen lesz majd az a bizonyos nagy nap. Meghitt, csöndes, visszafogott lánykérést kaptam, egy életre szóló élményt, amiért mindig is hálás leszek. Caramel karácsonykor tette fel nekem a nagy kérdést.
EC: Nagy családban gondolkoztok?
Szilvi: Pontosan tudom, hogy mit jelent nagy családban felnőni, hiszen mi hárman vagyunk testvérek. Van egy húgom és egy öcsém.
EC: Minek köszönhető, hogy a férjeddel ennyire harmonikusan működik a kapcsolatotok?
Szilvi: Közhelynek tűnhet, de igaz, hogy minden szempontból kiegészítjük egymást. Nyolc éve vagyunk együtt, mellette nőttem fel. Mindössze tizenhat éves voltam, amikor egy bevásárlóközpontban összetalálkozott a tekintetünk.
EC: Szerelem volt első látásra?
Szilvi: Az ő részéről mindenképp. A férjem nagyon eltökélt volt, hónapokig udvarolt, mire elmentem vele vacsorázni. Aztán egymásra találtunk, és többet nem eresztettük el egymás kezét. Életünk legintenzívebb érzése ez a szerelem.
EC: Mennyire különbözik a személyiségetek?
Szilvi: Jó pár dologban különbözünk. Erős egyéniség vagyok, pörgős, beszédes ember. Caramel sokkal visszafogottabb nálam. Ettől függetlenül a klasszikus családi felállás működik nálunk. A férjem dönt a fontosabb dolgokban.
EC: Létezik csak „ti” napotok?
Szilvi: Igyekszünk úgy alakítani az életünket, hogy sokat tudjunk együtt lenni, töltekezni egymásból. Van, amikor a férjemet egy finom vacsorával várom haza, aztán megnézünk egy jó filmet. Otthon romantikázunk, kettesben.
