Zsuzsi és Barna egy filmbe illő lánykérés után szervezte meg álomesküvőjét, magazinunk segítségével. Real Wedding történetüket pedig velünk is megosztották, hiszen az volt életük egyik álma, hogy egyszer ők lehessenek az a pár, akiknek nagy napját bemutatjuk.
Zsuzsi és Barna fotóikkal, történetükkel megmutatják az „esküvői divatorientált” fiataloknak, hogy hazánkban, tradicionális és történelmi helyszínen, hagyományos értékekkel, reális költségvetés mellett is lehetséges tökéletes és rendkívül színvonalas esküvőt tartani. A fotókon is látszik, hogy Magyarország régi polgári eleganciájának felidézése volt a cél, mindez a legmodernebb eszközökkel. Akár üzenet is lehet ez a házasodóknak: annyi elsőrangú helyszín, olyan sok szép évszázados szokás és „ételélmény” van itthon, hogy azokat egytől egyig bűn kihagyni egy esküvőn.
Egy romantikus lánykérés története
„Nagy szerencsémre férjem, Barna olyan típusú férfi, aki mindig szereti megadni a módját annak, ami főbb szerelmi állomásainkkal kapcsolatos. Ilyenkor szabadjára engedi a fantáziáját, és nem sajnálja az energiát az ötletei megvalósítására sem. A lánykérés bevezetésére egy moziba hívott, és mivel hétköznap kora délután volt, nem volt gyanús számomra, hogy nem tolonganak az emberek a termek körül, sőt csak mi voltunk az egyikben. Csak akkor nyilallt belém a felismerés, hogy itt valószínűleg nagyobb dolgok is készülőben lehetnek, amikor a vásznon a mi egyik fényképünk jelent meg! Készült nekem egy huszonöt perces összeállítással, a mi képeinkből, a kedvenc zenéinkre! Mondanom sem kell, az első kép felvillanása után a meghatódottságtól végig könnybe lábadtak a szemeim, így csak pár képet tudtam nézni – na meg ŐT! Mivel mi nagyon szeretünk utazni, és imádjuk Budapestet is, sokszor sétálgatunk a belváros utcáin, megmártózva annak hangulatában. Ennek szimbólumaként a mozi épülete elé egy limuzint rendelt, amivel ellátogattunk azokra a helyekre, amelyek igazán belopták magukat a szívünkbe. Az utolsó állomás egy népszerű étteremhez vezetett… mondanom sem kell, hogy én fel sem tudtam ocsúdni a történtekből, és mivel jól ismerem ŐT, végig éreztem az izgatottságát. Még a leves felszolgálása előtt letérdelt elém, annyira várta és szerette volna megélni ezt a pillanatot. Aztán legalább fél óra ölelkezés következett, miközben a szemem sarkából láttam, hogy a pincér ez alatt legalább ötször próbálkozott a levesek felszolgálásával, csak észlelvén a szituációt nem akart minket megzavarni. Így az első jegyes vacsoránkat mámorosan fogyasztottuk el.”
ZSUZSI ÉS BARNA NAGY NAPJA
EC: Mi volt a kiindulópont az esküvőszervezéshez?
Zsuzsi: Először meg kellett találnunk a stílust, amelyre mindent felfűzhetünk. Fontos szempontnak tartottam, hogy az egész esküvő egységes képet alkosson, és ne csapongjunk különböző stílusjegyek között.
Barna: És lényeges volt a helyszín kiválasztása is: itt sokat haboztunk, huszonkét helyet néztünk meg, míg végül Nógrádban találtuk meg a számunkra tökéleteset: a frissen felújított Prónay-kastély elegáns, pompás, mégsem tolakodó, és ötvözi a természetet a high-tech megoldásokkal. Mindezt reális áron és első osztályú kiszolgálással.
Zsuzsi: Mivel az esküvőnket ebben a lélegzetelállító természeti miliőben található felújított kastélyban tartottuk, úgy gondoltuk, hogy nem szeretnénk túlzottan elvonni a figyelmet az önmagában is ragyogó szépségű környezetről. A dekorációt tekintve hagytuk a kastély természeti adottságait érvényesülni és csak ott dobtuk fel dekorral a helyszínt, ahol szükség volt rá. A polgári szertartásra a kastély kertjében lévő tavacska partján a platánfák árnyékában került sor, míg a vacsorát a kastélyhoz újonnan épített rendezvényteremben tartottuk, amelynek több oldala teljesen egybefüggő üveg felület volt, így a természet ezernyi zöld árnyalata – a magasba szökő fák és nyári pompájukban tündöklő virágok vették körbe az asztaloknál ülő vendégsereget.
EC: Hogyan állt össze a dekoráció ebben a környezetben?
Zsuzsi: A fő színnek a pezsgőaranyat választottuk, ami bevezetésként már a meghívónkon is megjelent. A körasztalokat is ugyanilyen színű abrosz díszítette, középen átívelő csillogó futóval. Fontos szerepet kaptak a virágok és a gyertyák is, mindent megtettünk, hogy a főúri életvitel érzését megélhessék a vendégek is.
A polgári szertartás a tóparton található platánfa alatt volt, ahol feleségem be tudott vonulni 4 méter hosszú fátylában.
EC: Melyek voltak a legfontosabb, legsikeresebb elemek?
Barna: Sok nagyon aranyos játék volt: egyedi buborékfújó (torta és pezsgősüveg alakban), szívágyú, kvízkérdések csókcsengőért, polaroid fényképező és drón a légi felvételekhez. Ezekbe érdemes volt beruházni, mert nagyon feldobták az eseményt, a vendégek kedvence az azonnali fotót előhívó fényképező volt, ahhoz ezer utántöltő kép is kevés lett volna.
A környezetben a tópart, a sűrű és egyenletes zöld fű, a teljesen renovált kúria és a vidéki, nagypolgári idill érvényesült.
EC: Szervező nélkül sok esküvő nagyon stresszes a pár számára. Ezt hogyan kerültétek el?
Barna: A legfontosabb alapfilozófiája az volt a napunknak, hogy mindenki érezze magát a lehető legjobban. Az esküvő előtti rengeteg szervezéssel feleségem a vendégek kiszolgálását és kényelmét próbálta kifogástalanná tenni, akkor az volt a legfontosabb. A nagy napon pedig megfogadtunk, hogy magunkra fogunk koncentrálni, ott már úgysem tudunk semmin változtatni, tehát próbáljuk meg a legjobban élvezni azt a röpke 24 órát. Szerencsére minden tökéletesen sikerült.
A belefektetett rengeteg időnk és energiánk meghozta gyümölcsét, amit a mai napig szüretelünk, hiszen gyakran nosztalgiázunk a mi mesés napunkról.
Esküvőszervezés az Esküvő Classickal
Zsuzsi és Barna esküvőszervező nélkül, lapunk segítségével szervezték meg álomesküvőjüket, és ezt egyáltalán nem bánták meg. Így meséltek az „együtt töltött időről”:
„Amint aktuálissá kezdett válni az életemben az esküvő gondolata, lelkes menyasszonyként én is elkezdtem beleásni magam az ezzel kapcsolatos magazinok és internetes felületek özönébe, hogy képbe kerüljek az aktuális trendekkel és körvonalazódjon bennem, hogy egyáltalán mi lenne az a vonal, amire fel szeretném fűzni az esküvőnket. Elsődlegesen ebben volt nagy segítségemre a magazin, tréfásan csak „szakirodalomnak” hívtam. Praktikus, kisebb méretének köszönhetően mindig ott lapult a táskámban, és ha adódott pár percem, vagy több órám hétvégén, mindig elő tudtam venni és sokszor merítettem ihletet belőle hasznos kikapcsolódásként!”
