Következő bejegyzésünkben egy Róka Adrienne és Kabát Péter részvételével készült interjút olvashattok.
EC: A fotózás után többen is azt találgatták, hogy valóban oltár elé álltatok-e. Mi tudjuk, hogy ez csak egy főpróba volt, de ti hogyan éltétek meg?
Adrienne: Nagyon jó érzés volt átélni egy majdnem igazi esküvő izgalmait, a készülődés (smink, haj) öltözködés mind olyan volt, mintha igazi lett volna. Csak a szüleink és a barátaink hiányoztak. Eddig nem tudtam, milyen lehet igaziból összeházasodni, hogy az mivel jár, de most hogy a szele megcsapott már vágyom az igazi esküvőre. És arra is rádöbbentett ez a próbaesküvő, hogy az álmomat feladjam, mert így is tökéletes lehet: én mindig arról álmodoztam, hogy az emírségekben szeretnék lagzit. De ez a helyszín annyira romantikus volt, hogy ezáltal most új álmom lett.
Peti: Én személy szerint nagyon élveztem, és tényleg nagyon tetszett, olyan volt az egész, mintha belecsöppentünk volna a saját esküvőnkbe, amiről mi sem tudtunk semmit. Nagyon szép volt minden, ilyen helyen és környezetben képzelem el a mi esküvőnket, persze nagy násznép mellett.
EC: Nyolc éve vagytok együtt, ez idő alatt voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek?
Adrienne: Nyolc év alatt sok mindent megéltünk együtt, rengeteg izgalmat, örömöt, hatalmas sikereket. Néha már elgondolkodtunk, hogy annyira kerek minden, hogy most már tuti valami rossz fog történni velünk, aztán nem, és észre se vettük, hogy elrepült 8 év. Nyilván csak úgy lehet igazán értékelni a boldog perceket, ha a negatív is jelen van az ember életében. Volt néha egy-két könnycsepp, de szakítani sose szakítottunk ezen idő alatt. Talán arra emlékszem, amikor összekaptunk Petivel és ő elkezdett csomagolni a bőröndjébe, de az ajtóig se jutott, nevetés lett a vége, hogy mit akarunk mi elválni, úgy se menne a másik nélkül sokáig. Nem hiszek a heti szakításokban, számomra egyszer lehet kimondani, hogy szakítunk, utána nincs visszaút. Ezért is, a viták alkalmával sose dobálóztunk ilyennel egymás felé. Ezekből amúgy is kevés volt, de azért nyilván nálunk is akadt.
EC: A labdarúgásban elért eredményeidet felsorolni is nehéz lenne. Te mit tartasz a legnagyobb sikerednek ezen a területen?
Peti: A karrierem során a legbüszkébb a kitartásomra, elszántságomra és persze az alázatomra vagyok. Ezek nélkül szerintem semmit nem értem volna el, még hogyha tényleg tehetséges is voltam. Nagyon sok szép emléket szereztem a foci során, mint például: gólkirály a Vasasban, kupagyőztes a Honvéddal és az Újpesttel, na meg persze az is, hogy tizenhatszor viselhettem a válogatott mezét. Többek között büszke vagyok még arra is, hogy az Év Játékosa lehettem Magyarországon.
EC: A futballtól profi pályafutásod után sem szakadtál el. Sport-koordinátorként hogyan járulsz hozzá a magyar labdarúgás további fejlődéséhez?
Peti: Nagyon örülök, hogy a kedvenc csapatomnál, az Újpestnél folytathatom a munkámat és szeretném segíteni mind az első csapatot, mind az utánpótláscsapatokat a tapasztalataimmal és rutinommal. Remélem, egyre több saját nevelésű játékos mutatkozhat majd be az élvonalban.
EC: ,,Futballistafeleségként”, hogy bírod Peti szenvedélyét? Mivel telik egy átlagos hétköznapod?
Adrienne: Peti nem egy bonyolult ember, akinek naponta változnak a szokásai, nagyon kiszámítható, és inkább már-már rigolyásnak nevezném néhány dologban, mert mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy évek óta megszokta. Amikor a kapcsolatunk elején túl voltam ezeknek a megszokásain, akkor már nagyon könnyű volt együtt élni, és egy kis családot varázsolni magunknak. Egy átlagos hétköznapom a korai ébredéssel kezdődik, majd 10 perc alatt összeszedem magam, és indulok is dolgozni egy élelmiszeripari céghez, majd hazamegyek ismét, és rohanok a másik munkámat csinálni. Általában késő este végezek, sajnos beleestem abba a hibába, hogy keveset foglalkozok magammal, épp azon vagyok, hogy ezen változtassak, és csináljak legalább heti egy szabadnapot magamnak, amikor csak Petivel lehetünk és csavaroghatunk kedvünkre.
EC: A jótékonyság is közel áll a szívetekhez. Legutóbb például az autódat ajánlottad fel egy jótékonysági nyereményjáték keretében. Mesélj erről egy kicsit!
Peti: Én úgy érzem, ha tényleg megtehetem, hogy segíthetek egy ilyen kezdeményezéssel hátrányos helyzetű gyerekeket, akkor kutyakötelességem ezt megtenni. Nagyon boldog vagyok, hogy segíthetünk ezzel, hiszen nagyon jó helyre került az összeg. Remélem, hogy ezzel sok gyerek mindennapjait meg tudtuk könnyebbíteni.
