Nem mindig van alkalom arra, hogy egy olyan párnak rendezzünk be egy esküvői helyszínt, akik valóban házasok. Tápai Szabina és Kucsera Gábor, akiknek életét a SuperTV2-n, az Édes Életben is követhetjük, kapva-kapott az alkalmon, és szívesen meséltek arról is, hogyan is történt, hogy kétszer is összejöttek, és hogyan tartják fenn hosszú távon a romantikát.
EC: Nem is volt olyan régen, hogy a saját, igazi esküvői képeitek készültek. A mostani „ismétlés” milyen élmény volt?
Gábor: Nagyon jól éreztük magunkat, az egész fotózás nagyon profi volt, a szervezés, a kellékek, minden részlet. Azon is jót mosolyogtunk, hogy a saját esküvőnk színei is ezek voltak: zöld, fehér, rózsaszín.
Szabina: A mi fotózásunk azért egész más volt: eleve két nappal később készültek a képek, stúdióban és búzamezőn. A ruhám sem volt már ilyen makulátlan, és elég laza volt a hangulat! A mostani alkalomnál egyébként egyedül a frizura volt az, amitől először idegenkedtem, de végül illett a stílushoz!
EC: Volt még egy nagy különbség: te várandósan mentél férjhez…
Szabina: Igen, hat és fél hónapos terhes voltam, így az olyan fűzős ruhák, amilyeneket most viseltem, szóba sem kerülhettek. Örültem is, hogy most ilyesmit is felvehetek.
EC: Halász Éva stílusa meg is tetszett?
Szabina: Gyönyörűek voltak a ruhák, és Évával is nagyon jó volt együtt dolgozni!
EC: Esetleg még egy ismétléshez is kedvet kaptatok?
Gábor: Nem volt még olyan régen az előző alkalom!
Szabina: Én szoktam mondogatni, hogy majd a tizedik évfordulón egy tengerparti, mezítlábas fogadalom-megújítás nem lenne rossz!
EC: Ti igazán hihettek a második esélyben, hiszen az utatok nem egyenesen vezetett az oltárhoz, ugye?
Gábor: Amikor először összejöttünk, nagyon fiatalok voltunk, kicsit úgy voltunk, hogy együtt is vagyunk, meg nem is. Aztán három év szünet és más kapcsolatok következtek, de amikor azoknak vége lett és újra találkoztunk, akkor fél éven belül útban volt Bence és következett az esküvő. A második alkalommal már tudatosak voltunk.
EC: Min múlt ez?
Gábor: Azt hiszem, én is rájöttem, hogy kompromisszumot kell kötnöm. Én elég szabad ember vagyok, szeretem a barátaimmal tölteni az időmet és nem viseltem jól a kötöttségeket. De amikor újra összejöttünk, akkor már tudtam, hogy gyereket, családot akarok, és ehhez változnom, változtatnom kell.
Szabina: De Bence érkezése nem volt kompromisszum, az új találkozás után a harmadik randinkon már komoly terveink voltak. Én például gyerekkorom óta azt terveztem, hogy valamikor 25 és 30 éves korom között szeretnék első gyereket. Jó volt ez így, ekkor már nem futottunk felesleges köröket. Én amúgy is tudtam, hogy Gábor életem szerelme.
Gábor: Igen, akkor már egymással akartunk lenni, gyereket is mindketten akartunk.
EC: És jöhetett az esküvő?
Gábor: Igen, akkor már az esküvő is vele járt, bár én inkább abban hiszek, hogy egy párt a közös gyerek kapcsol inkább össze. Szerintem az esküvő inkább a nők álma, nekik kell a fehér ruha… De ha esetleg nem működik a dolog, akkor nem az esküvő tartja össze a párt, hanem a gyerek.
Szabina: Az ember életében kell lennie egy ilyen bulinak, és igen, a fehér ruha is fontos!
EC: Sok mindent átéltetek együtt, jót és rosszat, nagyrészt a nyilvánosság előtt. Hogyan lehet fenntartani az összetartozást, a romantikát, a szerelmet hosszú távon?
Gábor: Figyelünk arra, hogy mindig legyen időnk elmenni valahová kettesben kikapcsolódni. A barátaink is sokat segítenek ebben.
Szabina: Igen, ez a megoldás működik, legyen akár egy mozi, egy vacsora, de volt már olyan is, hogy kettesben elmentünk egy wellnesshétvégére. De talán még fontosabb, hogy mi nemcsak egy pár vagyunk, hanem nagyon jó barátok is! Persze vannak súrlódásaink, mint mindenkinek, de meg tudjuk beszélni a dolgokat, meggyőzzük egymást.
EC: Mi okozza a súrlódásokat?
Szabina: Talán a sportolói múltunkból is adódik, hogy mindketten makacsak és erős egyéniségek vagyunk, ezért néha keményen megküzdünk a véleményünkért.
EC: A nyilvánosság nem nehezíti meg a dolgotokat?
Gábor: Valójában mi mindig is valamennyire a nyilvánosság előtt éltük az életünket élsportolóként, én főként. Így az, hogy esetleg többet szerepelünk, vagy más oldalunkat is megmutatjuk, nem változtatta meg a mindennapjainkat. Ráadásul nem is mindent látnak belőle az emberek, hiszen nincs ott minden nap a kamera. De olyan nagy különbség ez mások életéhez képest? A közösségi oldalakon mindenki állandóan kiposztolja, hogy éppen hol van, és mit csinál.
EC: Az élsport abbahagyása után még több dolgot csináltok együtt, közös stúdiótok is van. Sok párnak ez már túl sok lenne, nektek nem?
Gábor: Nem egyszerű a közös munka valóban, nem könnyű állandóan együtt lenni. Én főként szabadabb alkat vagyok, fontosak a barátaim.
Szabina: Vannak küzdelmeink, néha egészen olaszos temperamentummal kezeljük a konfliktusokat. A munkában változó, hogy ki irányít, mert egyikünk sem szereti, ha nem ő. Szerintem a nők általában szeretnének többet lenni a párjukkal, mint a férfiak, nekik nagyobb az igényük a szabadságra. Szerencsére én is elég szabad jellem vagyok, szeretem a saját dolgaimat csinálni.
EC: Mi a jó házasság titka?
Gábor: Soha ne akarjuk megváltoztatni a másikat, mert azért szerettünk bele, amilyen. Teret, szabadságot kell egymásnak adni, és egyik fél se érezze azt, hogy a házasság előtti életének vége. Legyen meg a harmónia, kerüljenek egyensúlyba a dolgok.
EC: Mik a terveitek a közeljövőre?
Szabina: A stúdiónkkal egyre több időt töltünk, ott van a tévé is, és persze vannak más ötletek is, de én babonás vagyok, azokról majd akkor beszéljünk, ha megvalósultak!
Gábor: Igen, vannak konkrét tervek és célok, hiszen mindketten megszoktuk, hogy előre gondolkodjunk.
