Álomból valóság – Ilyen volt Demeter Dóri és Ungvári Miklós, egykori EC PÁR valódi esküvője

Ungvári-Demeter Dóri és Ungvári Miklós a tavalyi évben vett részt nálunk esküvői stílusfotózásukon, most szeptemberben pedig igazi nagy napjuk is beteljesült. Magazinunknak exkluzív interjúban meséltek az átélt élményekről. Demeter Dóri és Ungvári Miklós a tavalyi évben vett részt nálunk esküvői stílusfotózásukon, most szeptemberben pedig igazi nagy napjuk is beteljesült.

EC: Sok boldogságot nektek! Láttuk, hogy a rólad elnevezett Ungvári Miklós Ceglédi Judo Központ tartottátok az esküvőtöket. Mit jelent ez számodra?
Miki: Már évekkel ezelőtt elképzeltem, hogy ha egyszer esküvőm lesz, akkor a rólam elnevezett csarnokban szeretném tartani. Ahogy elkezdtük szervezni az esküvőt kézenfekvő is volt, hiszen nem sok olyan rendezvényközpont van, ahol közel 500 főt le tudnak ültetni. Így örültünk a lehetőségnek, és ezúton is köszönjük nekik, hogy nem csak színvonalas sportrendezvényeket tartanak, hanem a mi esküvőnknek is helyszínt biztosítottak. Azóta is akárhányszor ott edzek, vagy arra járok, eszembe jut, hogy milyen szép napot élhettünk át.

EC: Tavaly a fotózásunkon elmeséltétek, milyen lenne számotokra a tökéletes nagy nap, most pedig megvalósult. Mi volt a nap legemlékezetesebb pontja?
Dóri: A készülődéstől kezdve minden pillanat kedves számomra, viszont, ha választanom kéne, a legemlékezetesebb az volt, amikor megpillantottunk egymást a templomban. Szerettem volna, ha Miki csak a szertartáson lát menyasszonyként először, és ezt sikerült kivitelezünk. A férjem az édesanyjával vonult az oltárhoz, én pedig apukámmal. A fátylamat anyával együtt hajtották fel, és az ezt követő első pillantásokat sosem fogom elfelejteni.
Miki: Még a mai napig a hatása alatt vagyok az egész napnak, így nem szeretnék egy pillanatot kiemelni. Nehezen tudnék egy pontot kiválasztani, hiszen csodás volt már a készülődés is a családommal, aztán az, ahogy édesanyám az oltárhoz kísért, a templomi esküvőnk, majd a szertartás is, és végül a buli a judoközpontban. Hálásak vagyunk, hogy ilyen fantasztikus emberek vesznek körül minket. Egy szempillantás alatt eltelt, mégis úgy emlékszem vissza az egészre, mintha egy filmben lettünk volna, tökéletes kezdéssel és befejezéssel.

EC: Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ugyanazt a fotóst választottátok, mint akivel a próbaesküvőtökön is találkoztatok. Gördülékenyebb volt így a közös munka, hogy már dolgoztatok együtt?
Dóri: Ahogy meg volt az időpont, már hívtam is Horváth Tamást, hogy ráér-e. A képek már a tavalyi fotózáson is nagyon tetszettek, de ami talán még fontosabb, hogy kialakult közöttünk egy közvetlen kapcsolat, ismerte az elképzeléseinket, így szuper fotókat kaptunk ismét. Egyébként Horváth Angélával és Szilágyi-Jebudánszki Viviennel is a fotózáson találkoztunk először. Angi nem csak az én sminkemet készítette el a nagy napon, hanem a többiekét is. Vivi pedig a szertartásvezetőnk volt, azóta is több vendégünk megjegyzi, hogy ritkán érzékenyül el ennyire esküvőn, mint a miénken. Tényleg tiszta szívből ajánlom mindhármukat, és köszönjük nektek is a segítséget!

EC: Voltak jelei, hogy Miki a leánykérést tervezi?
Dóri: Egyáltalán nem számítottam rá. Farkaslakán, a házunk teraszán történt a lánykérés, régóta ez a kedvenc helyem, de most már örökre ez is marad. Egyik barátnőm esküvőjére érkeztünk Erdélybe, de úgy alakult, hogy picit hamarabb volt lehetőségünk kimotorozni. Viszont minden napra akadt valami program. Vagy egy családtag szülinapja, vagy egy baráti vacsora, ezért nagyon pörgős kirándulás volt. Mivel motorral mentünk és én szoktam az ilyen alkalmakkor bepakolni, tudtam, hogy mit viszünk magunkkal. Tudtommal gyűrűvel nem készültünk, viszont Miki ügyesen a kabátja zsebébe rejtette, így nagy volt a meglepetés, és utána természetesen az öröm is.

EC: Hogyan telt az esküvőszervezés? Elég rövid időtök volt a megvalósításra.
Dóri: Június elején kérte meg Miki a kezem és ezt követően azonnal Horvátországba utaztak a judosokkal, ahova én is elkísértem. Elkezdtünk tervezgetni, konkrét elképzeléseink voltak, hogy kiknek a szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni. Szóval telefonálgattunk párat és már volt is egy dátum még idénre, ami mindenkinek megfelelő volt. Mindenképpen őszi esküvőt szerettünk volna, és utólag is jó döntésnek tartom, hogy nem vártunk még egy évet vele.

EC: Dóri, három csodaszép ruhád is volt! Ki tervezte őket?
Dóri: Miután eldöntöttük, hogy még idén megtartjuk az esküvőt elkezdtem ruhákat nézni. Az V. kerületben dolgozom, és elég sok szalon van a közelben, így könnyű dolgom volt. Határozott elképzelésem volt arról, hogy milyen menyasszony leszek. A templomi esküvőre mindenképp hosszúujjú csipke ruhát szerettem volna. Anya elkísért a La Mariée ruhaszalonba, és az első ruha, amit felpróbáltam szerelem lett mindkettőnknek. Viszont mindenképpen szerettem volna egy kényelmesebb ruhát is, mert sejtettem, hogy nagy buli lesz, és a nyitótáncot is szerettem volna szépen eltáncolni, amiben a sellőruha akadályozhatott volna. A Noriluca szalonban találtam rá az álom menyecskeruhámra, és amikor a próbára érkeztem, megláttam a babán a menyasszonyi ruhát, felpróbáltam és abba is beleszerettem.

EC: Nagyon szép egyveleget alkotott a modern, mégis tradíciókkal teli lakodalom. Milyen esküvői hagyományokat választottatok az esküvőtökhöz?
Dóri: Az erdélyi lagzik általában úgy zajlanak, hogy a pár külön-külön otthon a családjával, barátaival készülődik. Ehhez ragaszkodtam, és utólag annyira boldog vagyok, hogy így szerveztük. Csodásan kezdődött a nap, csak olyan emberek voltak körülöttem, akik fontosak számomra és jó volt látni, ahogy mindenki készülődik, díszít, sürög-forog. A készülődés után kimaradt a hagyományos lánykikérés, a Budaörs-Cegléd távolság miatt, viszont a búcsúztató/szülőköszöntő részt semmiképp nem szerettem volna kihagyni a napból. Ezért a templomi esküvő után a polgári szertartás egy személyesebb résszel kezdődött, ahol köszönetet mondtunk a családunknak, felidéztünk emlékeket, szép, meghatározó pillanatokat. Sokak szerint ez volt a legmeghatóbb része a napnak. A hagyományoknál maradva volt nyitótáncunk, esküvői tortánk, kaptunk grillázst a barátainktól. Illetve átöltöztem menyecske ruhába, és Mikinek is csináltattunk egy inget a „saját logónkkal”, bár ezt csak hajnali 2 körül vettük át, mert az idő aznap még gyorsabban telt, és akkor vettem észre csak, hogy már egy ideje elmúlt éjfél.

EC: Nagyon látványos volt a lovashintós érkezés. A távlovaglásban milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Miki: Gyerekkorom óta tudom, hogy ha eljön ez a nap, akkor mindenképpen hintóval szeretnék érkezni. Jó néhány évvel ezelőtt egy lovas barátommal megbeszéltük, és beváltotta az ígéretét.
A távlovaglásban idén teljesítettünk egy három csillagos versenyt, azaz 140 km-t, ami az előszobája a 2026-os világbajnokságnak, amely Al-Ulában kerül megrendezésre. Szeretném kis csapatunkkal ott képviselni a hazánkat.

EC: Hogyan telnek a mindennapok újdonsült házasokként?
Dóri: Igazából nagy változások nem történtek, de mégis van ennek egy varázsa. Azóta még jobb érzés esténként hazaérni, és érezni, hogy tartozok valakihez. Nagyon élvezzük továbbra is, szép időszak ez mindkettőnk életében.